A debreceni stadion üvegfala mögül integetett a dán királyfi

Debrecen – Mintha egy skandináv krimit néznénk laptopon: a Hamlet tökéletes választás a nyáréjszakai színházhoz. Kritika.

Shakespeare vagy időutazó volt, aki a 20. vagy a 21. századból ugrott vissza néhány száz évet, s írta meg a mi napjainkban aktuális témák körül forgó drámák sorát – vagy zseni. Páratlan, időtlen tehetségű szerző, aki ma is pont annyira friss, mint a saját korában volt. Nem is színházi évad az némi túlzással, ahol nem kerül elő valamelyik műve.

Fotók: Máthé András

A Hamlet talán az egyik legnépszerűbb Shakespeare-dráma. Több szövegváltozata létezett, létezik az 1600 körül született darabnak, maga a keletkezése is tele van fordulatokkal. Sorait máig szívesen idézzük (Jaj, szegény Yorick! Ismertem őt…; Lenni vagy nem lenni: ez a nagy kérdés…), a lét értelmét (értelmetlenségét?) feszegető kérdéseit pedig mi is újra és újra feltesszük magunknak.

A költözés küszöbén álló Csokonai Színház társulata az új évad előtt, még augusztusban sajátos helyszínre vitte el a dán királyfi tragédiáját: a Nagyerdei Stadion környékére.

Miközben a nézők – egymástól biztonságos távolra – az aréna sajtórészének üvegfalával szemben ülnek a csillagos ég alatt, a színészek a stadion földszintjén és első emeletén, az üvegfal mögött játszanak. Idővel ebből a térből kilépnek, s megszólítják, hívják a közönséget, jöjjenek, járjanak egyet a stadion körül, hogy végül felvonuljanak az egyik emeleti területre, ahol a hátteret a véres végkifejlethez a zöld gyep és az aréna nézőtere szolgáltatja. Éry Franciska rendezése Nádasdy Ádám szövegére épül, s több csavarral frissíti Hamlet világát. A debreceni előadásban a dán királyfi (Rózsa László) külföldön tanuló egyetemista, Ofélia (Mészáros Ibolya) őrülten jól énekel alternatív rockzenét, Laertes nem fiatal férfi, hanem AC/DC-pólós ifjú hölgy (Tolnai Hella), a színészek mint a Dán dogok jelennek meg, a sírásó jelenetben pedig elhangzik a debreceni fülnek jól csengő víztorony és a vodka szó is.

A Hamlet a végtelenül és nyomasztóan sötét, kegyetlen skandináv krimik világába taszítja a nézőt. Egy bűnügy részesei lehetünk, melyben misztikus elemek is feltűnnek. A tettes után nem kell sokáig nyomozni: az elhunyt dán uralkodó szelleme megjelenik külföldi egyetemi tanulmányairól hazatért és depressziós, magába zuhant fiának, s elárulja neki, hogyan és ki gyilkolta meg. Hamlet tehetetlen és dühös. Haragszik a világra és önmagára is, de különösen az anyjára, aki újra férjhez ment. Az új férj az új király, Claudis (Bakota Árpád), Hamlet nagybátyja – és testvére gyilkosa. Miközben a dán királyfit hajtja előre a bosszúvágy, azt érezhetjük, hogy a sajátos helyszín miatt a színházi élmény nagyon más, mintha a nagyszínpad vagy a stúdió nézőterén ülnénk.

Az, hogy a színészek üvegfal mögött játszanak, olyan hatást kelt, mintha egy képregényt lapoznánk, vagy még inkább filmet néznénk telefonon vagy laptopon – és hogy ne zavarjunk másokat a szobában, fejhallgatóval. (Ami sajnos egy idő kényelmetlen lesz.) A közönség felé fordulva beszélnek, s alig-alig érintkeznek egymással, ami a színészi játékot korlátozza, szűkíti, elvesznek más színházi térben megszokott részletek. Inkább szócsaták vannak, nem testi ütközések. A teátrális mozdulatok, a hangok és a hanghatások ugyanakkor felerősödnek, a játék viszi magával a nézőt. Hamlettel bolyongunk mi is az érzelmek labirintusában. aztán meg kint a stadion körül, hogy végül részesei legyünk annak, ahogy a jelen darabjaira hull, és a szereplők ott halnak meg előttünk.

Megszoktuk már az elmúlt években, hogy a Csokonai stábja időről időre merész és szokatlan megoldásokkal áll elő. A Hamlet tökéletes választás a nyáréjszakai színházhoz, a helyszín meghökkentő, de emberi. Azon lehet töprengeni, hogy valóban a koronavírus-járvány okozta karanténhelyzet jelenik-e meg előttünk művészi formába öntve (szerintem nem), de valójában ez nem számít. Nem ez számít, hanem az élmény, a játék, az üzenet. Hamlet mi vagyunk: emberek kényszerpályán (amit nevezzünk akár sorsnak), tele kérdésekkel, megoldandó helyzetekkel és elszántsággal, hogy a legjobbat hozzuk ki az életből akkor is, ha ez nem is olyan egyszerű.

Fotókat és részletes szereposztást itt, a Csokonai Színház honlapján találnak.